Gyógyító diadal!

Rafael Nadal gyorsan túl tette magát a Monte Carloban kapott frontális pofozáson, és "otthoni" környezetben, semmi perc alatt megnyert egy "gyógyító" barcelonai ATP 500-as serleget. A hispán salakkirály kegyelmet nem ismerően gázolt át a mezőnyön. A döntőben honfitársát, a szintén salakspecialista Nicolás Almagrot kellett két vállra fektetnie, ezt meg is tette. Ezzel a salakpályás győzelmével pályafutása 54. ATP tornagyőzelmét ünnepelhette a spanyol zseni (ebből négyet idén). Fenomén.

Az összecsapás elején akadt 2 fontos kérdés is: 1. a francia Riviérán nem sikerült a sokadik címvédés, Katalóniában sikerül-het-e? 2. ott van-e a spanyol salakkirály fejében a Djokovics ellen elszenvedett Monte-carlói döntő? Azt hiszem, hogy Rafa kegyelmet nem ismerő higgadt magabiztossága egyértelmű választ adott a kérdéseinkre.

A mérkőzést jól kezdő Almagron látszott, hogy felkészült, de csak a szett közepéig tudta tartani koncentrációját, és jó játékát. Úgy is mondhatjuk, hogy Almagro nem egy Novak Djokovics. Nadalról pedig tudjuk, hogy senkinek nem kegyelmez (lehet az honfitárs, vagy akárki), kiváltképp salakon. Nem is kegyelmezett a 27 éves ellenfelének, és az első szett közepén vissza is vette az irányítást, ezáltal magabiztosan nyerte meg az első szettet 6-4re.

A második játszmában sem tudott felmutatni nagy ellenállást Almagro, egy kis túlzással, az első szettben elhasználta összes meglévő munícióját Nicolás. Így a salakkirályok császára magabiztosan nyerhette meg a döntő szettet is, és ezáltal ő emelhette magasba az ATP 500-as torna nem kis serleget! A salakkirályok császára így 8. alkalommal ülhetett fel Barcelona trónjára, amivel tovább írja fantasztikus történelmét!

ATP 500-AS TORNA, BARCELONA (1 708 875 euró, salak)
EGYES, DÖNTŐ
Nadal (spanyol, 2.)–Almagro (spanyol, 4.) 6:4, 6:3

A French Openre készülve lassan feltérképezhetjük az erőviszonyokat, és már most megállapíthatjuk, hogy 2 fenomén csúcsformában lesz ott egy hónap múlva Párizsban: a kegyelmet nem ismerő spanyol salakkirályok császára, és a taktikusan ésszel játszó szerb tenisztanár!

 

(kép: facebook.com/atpworldtour)

Azt hiszem, ez a Respect!

Képzeletbeli koccintásomat küldöm a Barcelona szurkolóknak! Leginkább mind azoknak, akik úgy reagálnak erre a Bayern München elleni mérkőzésre, hogy „Jobb volt a bajor alakulat, gratulálunk a Bayernnek”. Legalábbis, a környezetem gránát-vörös szurkoló csoportjának 89%-a így aposztrofálta a történteket, és ez nekem kimondottan jól esik. Azért is van ennek nagy értéke, mert  Kassainak voltak kérdőjeles ítéletei, de ők nem ezzel foglalkoznak, hanem elfogadják azt a tényt, hogy a 68. percig nem volt kaput eltaláló lövésük! És a foci örök-szabálya nem más, mint "ha nem rúgsz gólt, akkor nem nagyon nyerhetsz".  Itt a Népsporton is korrekt a megnyilvánulás, a Barca Blog és az előző körben kiejtett Juventus blog is elismeréssel ír egy-egy szösszenetet. Végre nincs túlzott szélsőséges szitkozódás, inkább foglalkoznak a saját kertjük "megművelésével"! Azt hiszem, hogy ez a Respect! 

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek után szerelmi szálak fognak fűzni ezekhez a csapatokhoz, mert kicsiny szívem palotájában, a sokcsillagos lakosztályban örök lakos a bajor alakulat, az FC BAYERN MÜNCHEN! Viszont, hogyha tisztel az ellenfél, akkor én is tesztelem őt vagy akár, fordítva!

Az elmúlt években megtanultam bőrgatyás fanatikusként veszíteni. Most pedig, (remélem) megtanulok győzedelmeskedni is! Látni fogom miképpen emeljük magasba a Marienplatzon azt az ezüstös pompában fénylő virágvázát!

(kép: tumblr.com)

Salakkirály előételnek!

Ismét adott meghökkentő dolgot a világnak a szerb tenisz mester! Novak Djokovics Monte Carlóban „falta fel” Rafael Nadalt, szőröstül, bőröstül! Nincs túlzás, nincs ám! Rafa, a salakkirályok császára az elmúlt 8 évben nem talált legyőzőre a kaszinók európai fővárosában (ami, nem kis széria), most viszont igen... jött Nolee, és elkapta a grabancát. Igaz, hogy ez egy kis „átépéezres” torna volt, így ezt egy kisebb fajta előételnek is lehet nevezni, az elkövetkezendő Grand Slam-ek előtt! Akárhogyan-is, ez Fantasztikus! 

Senki sem várta, hogy laza két szettben páholja el Rafat a szerb (még én sem, aki elfogult). Éreztem, hogy formába lendült már megint, de, hogy ennyire… Tudjuk, hogy Nadal olyan salakon, mint Schumi bácsi (egykoron) a Forma1-ben, de hát, egyszer minden véget ér. Hogy ne menjek túlzottan át Djokovics fanba, azt kell mondani/írni, hogy Nadal bent „ragadt” egy jó pár percre az öltözőbe, és ezt a szerb nagyon jól kihasználta, lecsapott Nadalra, mint tyúk a….

Az első szett már akkor eldőlt, amikor Djokovics 5-0-ra elhúzott (igaz, a teniszben sosem szabad ilyesmiket kijelenteni!) Ezek után felébredt a spanyol, de nem tudta megakadályozni, hogy ne nyerje meg az első játszmát ellenfele, így 6-2-vel mentek neki a második szettnek.

A következő sorsdöntőnek bizonyuló szettben igaz, hogy megnyerte a szurkolókat Rafa, de a mérkőzést nem tudta már a maga oldalára fordítani. Felébredt a Csipkerózsika álmából, de ezen a napon nem lehetett Novakot megverni, salakon sem. Tiebreakig kényszerítette Djokovicot, ám ott a szerb hihetetlenül jól koncentrálva nyerte a második szettet, és ezzel a győzelmet. Ezzel letolta a trónról a spanyolt, a szerb világelső. Az elmúlt nyolc évben nem volt ellenfele Nadalnak a csodálatos francia Riviérán, most pedig nem más, mint a teniszvilág új császára mutatott fel neki stop táblát! Nem ismer kegyelmet, és napról napra bebizonyítja, hogy ő is a legendák közé igyekszik, lassacskán.

Ami nem mindegy, hogy a mindig pontos Nadal ezen a napon újból mutatott olyat, amit ritkán látunk, 35 ki nem kényszerített hibával egy Isnert megverhetsz, de egy Novak Djokovicsot, nem nagyon! 

ATP 1000-ES TORNA, MONTE-CARLO (2 646 495 euró, salak)
DÖNTŐ
Novak Djokovics–Rafael Nadal 6:2, 7:6

Úgy várjuk már a párizsi kalandot, mint a megkésett tavaszt… a tavasz megjött, lassan megjön a Garros is, csak ugyebár idő kérdése!

Csodára fel, Hoffenheim!

Németországban járunk, pontosabban Baden-Württember tartományban, úgy kb. 100 km-re Stuttgarttól. Egy kis aranyos 3300 lakosú faluban, aminek neve nem más, mint Hoffenheim. Igen, ennek a kis falucskának a csapata szerepel a német labdarúgó bajnokságnak első osztályában, a TSG 1899 Hoffenheim!  A Bundesligat figyelők már-már megszokták a Hoffit, most viszont, könnyen kipottyanhatnak, és véget érhet a „falusi” csoda-trilógia.

Ez a mesekönyvbe illő történet Dietmar Hopp nevével kezdődik, mivel ő az az úriember, aki felemelte a semmiből ezt a kis futball klubbot (olyan Mucsi Zolibá'san is fogalmazhatunk, de sajnos, nem vagyok(unk) híve a túlzott vulgarizmusnak) Olyan csapatott tett naggyá, amely a 2000-es években még az V. osztály környékén labdázgatott.  A lényegesebb történelmi feltárások ide kattintva megtalálhatóak, mivelhogy még egykoron -2008 telén- Heinrich úr foglalkozott a Hoffenheim fantasztikus sztorijával (nem egy mai cikk, de a lényeg  megtalálható).

Ha túl vagyunk, a kiváló történelmi kurzuson, jöhet is a jelen. A kék-fehér alakulat elég nagy slamasztikába került, épphogy az elmúlt években megkezdtek szilárdulni az élvonalban, most a kiesés ellen kell harcoljanak. Az elmúlt években megcombosodott a csapat, és néhány játékosuk a labdarúgás elitjébe is került (pl. Demba Ba, Luíz Gustavo). De idén, valami megingott, és porszem került a rendszerbe. Nem jöttek/jönnek a győzelmek, így most a szakadék szélén inognak. Nincs menekvés, megtámadta őket (is) a „klasszikus” és elkerülhetetlen labdarúgás betegség: az „egyszer fent, egyszer lent”.

Jelenleg egyedül a (Varga Józsefet és Stieber Zoltánt is foglalkoztató) zöld-fehér Fürth-ieket előzik meg a tabellán, mindössze négy ponttal. Az elmúlt években nem kellett nagyon foglalkozniuk a kiesés gondolatával, mert mindig befértek a felsőházba, de most, van ok a fejfájásra Szalihovicséknál.  Ennek „örömére”–a mindig mázlista- Hopp bácsi most nem lacafacázott, a bizalmat félre rakva, útnak eresztette a vezetőség nagy részét. Kitessékelt edzőt, klubvezetőt, majdhogynem mindenkit! Összegezve: új pohár készletet „vásárolt”, a tiszta víznek.

Nagy kérdés, hogy ez az irány egy újabb felfogást eredményezz-e a Hoffenheim-nél, mert egy új edzővel, és vezetői garnitúrával megváltozhat a csapat felfogása, irányelvei, satöbbi. Most viszont, az a nagy dilemma, hogy van-e az egész csapatnak annyi vér a nemi szervében, hogy folytatni tudják a csoda trilógiát, és innen felállva bent-maradjanak (filmbeillő sztori). Mert ha itt nem tesznek valami csodálatosat, akkor ennek a történetnek tragikus dráma lesz a vége.

Az idei kiábrándító 17 vereség mellé 5 döntetlen, és 5 győzelem társul, eddig. De így is az osztályozós 16. helytől mindösszesen 4 pontra vannak, ami rossz, de nem nagyon. Szóval a terv adott, a jelenleg 16. helyen álló Augsburgiakat kell megelőzni. A haditerv mi sem egyszerűbb: a hátralévő 7 fordulóban 5 ponttal többet szerezni, mint a kis bajor klub (ami nem éppen eget rengetően nagy küldetés), ennyi. Majd jöhet az osztályozó, amit a Bundesliga II. bronzérmese ellen kell megvívni. Azért nem beszélek a biztos bennmaradó 15. helyről, mert az 9 pontnyi távolságra van, ami majdhogynem elérhetetlen. De ha azt mondom, hogy a köv. fordulóban pont a 15. helyen tanyázó Fortuna Düsseldorf lesz az ellenfél, akkor már másabb az a bizonyos leányzó fekvése, ugyebár. Tehet, ha jön a csoda, akkor még a biztos bentmaradást is elcsípheti a kék fehér alakulat.

A megmaradt 7 forduló sorsolása nagyon fontos, így az állábi táblázatban (kattintással nagyra nő) megtalálhatjuk a Düsseldorf, Augsburg, és Hoffenheim mérkőzéseit hátralévő ellenfeleit.  Jól látható, hogy amíg a falusiak csak egy, úgynevezett, nagyágyúval találkoznak (Dormund), addig a kis bajor klub  szintén ellátogat a sárga feketékhez. Majd, hogy teljes legyen az öröm, elmennek  a rokonokhoz, Münchenbe, egy tucatnyi gólért, legalább.A sorsolás is kedvez a Hoffinak, de ez nem lehet mérvadó, mert okozhat bárki a hajrában meglepetést, még talán a Greuter Fürth is.

Egy biztos, hogy a Hoffenheimnek amíg marad matematikai esélye is a bentmaradásra, azt biztosan megpróbálják megragadni! Ne feledjük, hogy a labda kerek, és bármi megtörténhet!

Tehát… Csodára fel, Hoffenheim!

Böde Dániel, folytasd!

Ohh te Istenek gyermeke, Böde Dani! adja az ég, hogy ilyen maradj, ilyen letaglózó, amilyen most vagy. Ilyen Török gyilkoló erőszakos munkás, aki nem szál el magától, hogyha kap egy behívót (vagy kettőt)! Ohh Böde, te, aki nem foglalkozol a sérókirálykodással, inkább a labda érdekel és az azzal való tevékenységek. Ohh te szerény gyilkos, te Böde Dániel, maradj ilyen, és öld tovább a  "favágásra" éhező védőket, ahogy azt tette hajdanán a Tököli.

Böde Dani, te, aki még a tegnap egy paksi Atom Anti voltál, mára már egy szárnyaló zöld-fehér sas vagyol! Ohh Böde Dani, adja a mindenséges úr, hogy ilyen maradj, mert, hogyha ilyen maradsz, akkor legendává vál(6)sz az Üllői úton! Te Dániel, a nevedet skandáljuk évek hosszon át, az új stadionban (és még a Puskásban is), ohhh, hogyha ilyen szerény és igaz szívű harcos maradsz, még a gyermekeink hű példaképe is leszel! Te leszel az utókor, te leszel, aki Orosz Márkot megbúbolod, mert olyan forintos labdát adott amire még dicső Bastian is kalapját emeli.

Te leszel aki, minden meccs után bátran nyilatkozol, ha kell obszcén szavak kíséretében, mit sem törődve az élő közvetítéssel (hadd sípoljon az gép). Ohh Böde, adja az Isten, hogy a hajnali órákban a VB mérkőzéseken a te zseniális bólintásaidért csikorgassuk a fogunkat, és szorongassuk a dicső lobogónkat a nyakunkban. Aztán majd, büszkén hallgatjuk, hogy cseng Riótól egészen Európáig, a Ria Ria Hungaria!

Ohh te, Böde Dániel, kérem, folytasd amit elkezdtél! Mert most érezzük, hogy van valami erő, ami segíthet! Annyit szenvedett már a magyar labdarúgás, most van, megint van egy újabb esély, csak ki kell (valahára )tartani! Egy kis bátorsággal és erővel, na meg szerencsével (is), lehet még itt világraszólót alkotni!

Böde, kérjük, folytasd amit elkezdtél, folytasd! Légy vezér, és vezesd a többiekkel a válogatottat Rióig!